Alföld nyitott egében 5.

A Wikiforrásból
Alföld nyitott egében 5.
szerző: Bányai Kornél
Nyugat 1931. 13. szám

Barackvirágok szirmai
röpülnek szememre, számra.
Csókkal zuhan földbe a fák
egyetlen téli álma.

Teljes tavaszban hull a hó,
mennyasszonyi fátylak esnek.
Hallom csengését halálba
guruló gyöngyszemeknek.

Szirmok: pelyhes gyermekkezek
símogatják felhős arcom:
mint tört kehely ellobbanok
s a fák tövén elalszom.

Temess el szép barackvirág,
tavaszi fák havazása
s múljak nyom nélkül mint a hó
a föld ízes porába.