Alföld nyitott egében 2.

A Wikiforrásból
Alföld nyitott egében 2.
szerző: Bányai Kornél
Nyugat 1931. 13. szám

Úgy borult szivemre ez a vidék
gyümölccsel, borokkal, új emberekkel
mint egy különös és magyar gyarmat,
nyugalmat rejtő, csönddel fedező zug
zöld árnyú tengerekben.

Ilyen tájék hallotta sóhajom
Turkesztán síkjain sötét időben,
bős homlokú szárdok és oroszok között,
midőn csonka Holddal csillogott az éj
távoli jegenyéken.

Erjedő izeket, gyümölcsszagot
emelt a szél. Folyton újuló régi
bánattal lobogott lélekké a rög
s húzódtak szomorú szivemhez
az őszi föld meséi.

Most itt is ősz van, mese és gyümölcs.
Fölöttem egy hangú égbolt harangoz.
Holtak fölé hajolva csillogó
mosollyal így jutok közelebb
a földhöz s önmagamhoz.