A lap feldolgozottságának foka

Akik ugatnak

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Akik ugatnak
szerző: Mikszáth Kálmán

     Egy írótársam ilyen című darabot ír a Nemzeti Színháznak.

A darabnak már előlegesen is nagy híre van a színházi körökben. Jövőt jósolnak neki. Azt is tudják, hogy a legbájosabb művésznőnek van írva a főszerep. De legjobban az az excentrikus tulajdonsága szivárgott ki a megírandó darabnak, hogy kutyaugatás is lesz benne.

Egy ködös napon, midőn éppen az első felvonás utolsó jelenetét fúrja-faragja a szerző, egy töpörödött vén ember lép be szobájába s megáll a költő íróasztala előtt.

Az zavarodva tekint fel, s kérdőleg veti rá szemeit.

- Mit akar? Ki maga?

- Én kérem... már mint én... - mondja halk, tompa hangon -, senki, én nem vagyok senki.

- Nos, ha senki, mit akar hát?

- Én vagyok az az ember, kérem, aki a Nemzeti Színháznál ugatni szoktam. Én vagyok a darabokban a kutya.

- Igen, ön hát a kutya?

- Igenis, én vagyok - mondá akadozva, félénken és ősz haját piszkos kezével hátrasimította.

- Hát aztán?

- Mert úgy tudok ugatni, mint egy igazi kutya... mesterlegény koromban tanultam... Az igazi kutyákat is elbolondítom vele... haragusznak is rám a Bodzafa utcában.

- Csak folytassa.

- Azt hallottam, hogy az úr darabot ír, amelyben ugatás lesz.

- Igen, a második felvonás elején.

- Éppen abban a járatban vagyok... esedezni jöttem, mert azt hallottam, hogy az úr nagyon jószívű ember, arra akarom kérni... szegény feleségem betegen fekszik odahaza, s még betevőnk sincs... azért jöttem, hogy nem-e lehetne minden felvonásba beszőni az ugatást?

- Nem illik be, barátom, a mesémbe.

- Pedig azt hittem, azt gondoltam - mondá az öreg elszomorodva -, hogy az úr megkönyörül rajtam, s kisegít minket a nyomorból.

- Mi haszna lenne magának a háromszori ugatásból?

- Az, hogy akkor három forintot kapok esténkint, mert minden felvonásban külön fizetnek az ugatásért.

Az író gondolkozott egy darabig.

- Hát ahhoz mit szólna, öreg, ha két kutya lenne a darabban, az egyik balról ugatna, a másik jobbról.

- Az lenne csak jó - vágott közbe az öreg nagy örömmel -, mert a fiam is olyan kitanult kutya, mint én. Az lenne csak az igazi remek darab...

- No, hát ilyen darab lesz! Menjen haza isten hírével s ugasson aztán minél szebben és minél tovább!

Az öregember nagy hálálkodások között hagyta el a szobát, hol egész Kalifornia készül számára.