Akik ugatnak
szerző: Mikszáth Kálmán
Egy írótársam ilyen című darabot ír a Nemzeti Színháznak.
A darabnak már előlegesen is nagy híre van a színházi körökben. Jövőt jósolnak neki. Azt is tudják, hogy a legbájosabb művésznőnek van írva a főszerep. De legjobban az az excentrikus tulajdonsága szivárgott ki a megírandó darabnak, hogy kutyaugatás is lesz benne.
Egy ködös napon, midőn éppen az első felvonás utolsó jelenetét fúrja-faragja a szerző, egy töpörödött vén ember lép be szobájába s megáll a költő íróasztala előtt.
Az zavarodva tekint fel, s kérdőleg veti rá szemeit.
- Mit akar? Ki maga?
- Én kérem... már mint én... - mondja halk, tompa hangon -, senki, én nem vagyok senki.
- Nos, ha senki, mit akar hát?
- Én vagyok az az ember, kérem, aki a Nemzeti Színháznál ugatni szoktam. Én vagyok a darabokban a kutya.
- Igen, ön hát a kutya?
- Igenis, én vagyok - mondá akadozva, félénken és ősz haját piszkos kezével hátrasimította.
- Hát aztán?
- Mert úgy tudok ugatni, mint egy igazi kutya... mesterlegény koromban tanultam... Az igazi kutyákat is elbolondítom vele... haragusznak is rám a Bodzafa utcában.
- Csak folytassa.
- Azt hallottam, hogy az úr darabot ír, amelyben ugatás lesz.
- Igen, a második felvonás elején.
- Éppen abban a járatban vagyok... esedezni jöttem, mert azt hallottam, hogy az úr nagyon jószívű ember, arra akarom kérni... szegény feleségem betegen fekszik odahaza, s még betevőnk sincs... azért jöttem, hogy nem-e lehetne minden felvonásba beszőni az ugatást?
- Nem illik be, barátom, a mesémbe.
- Pedig azt hittem, azt gondoltam - mondá az öreg elszomorodva -, hogy az úr megkönyörül rajtam, s kisegít minket a nyomorból.
- Mi haszna lenne magának a háromszori ugatásból?
- Az, hogy akkor három forintot kapok esténkint, mert minden felvonásban külön fizetnek az ugatásért.
Az író gondolkozott egy darabig.
- Hát ahhoz mit szólna, öreg, ha két kutya lenne a darabban, az egyik balról ugatna, a másik jobbról.
- Az lenne csak jó - vágott közbe az öreg nagy örömmel -, mert a fiam is olyan kitanult kutya, mint én. Az lenne csak az igazi remek darab...
- No, hát ilyen darab lesz! Menjen haza isten hírével s ugasson aztán minél szebben és minél tovább!
Az öregember nagy hálálkodások között hagyta el a szobát, hol egész Kalifornia készül számára.