Akasszátok föl a pánszlávokat!
szerző: Komjáthy Jenő
- Petőfi után -
Hurbán, az ocsmány a földben rohad,
De egyre ordít még a ronda had.
Ó mikor taposol fejükre, nép?
Mikor hal ki ez undok csőcselék?
Mit ér a szó, a börtön sem ér sokat -
Akasszátok föl a pánszlávokat!
Kaszálhatd a fűt világ végeig,
Holnap kinő az, ha ma lenyesik;
Tördelheted le a fa lombjait,
Idő jártával újra kivirít;
Tövestül kell kitépni azokat -
Akasszátok föl a pánszlávokat!
Vagy nem tanultad még meg, ó, magyar,
Gyűlölni azt, ki téged egyre mar?
Ó, hogyha szétönthetném köztetek
Azt a szilaj, veszett gyűlöletet,
Mitől keblem mint a tenger dagad! -
Akasszátok föl a pánszlávokat!
Szivüknek minden porcikája rossz,
Már anyja méhiben is kész orosz;
Vétek, gyalázat teljes élete,
Szemétől a levegő fekete,
S megromlik a föld, melyben elrohad -
Akasszátok föl a pánszlávokat!
Nem dúl a harc; csöndes, nyugodt a hon;
Fásult közöny gunnyaszt a magyaron;
Harag csupán a honfiszívben ég,
Pedig dögvésztől viselős a lég,
S posványba fúl a tiszta akarat -
Akasszátok föl a pánszlávokat!
Hiába gondol agy, feszűl ideg,
Ha a kancsukát el nem töritek.
Hiába harcol ész, erő, zseni,
Míg ránk e vad csoport fogát feni.
Hát mire vártok még? Ó kárhozat!
Akasszátok föl a pánszlávokat!
Mindenkinek barátság, kegyelem,
Csak a pánszlávoknak nem, soha sem!
Mit ér a szó! A tollat eldobom,
A hóhérságot majd én folytatom,
Ha kívülem rá ember nem akad -
Akasszátok föl a pánszlávokat!