Ady Endre köszöntése
szerző: Juhász Gyula
A novemberi köd és gyász felett
Ma dúsan és derűsen megjelent.
Ragyog a híre és a homloka,
Ily fiatal még nem volt ő soha.
Jött, mint akit ezer év óta vár
Álmodva és vágyódva ez a táj.
Ezer hajlék int biztatón neki:
Ifjú hívek ujjongó szívei.
És jöttire a nagyerdő dalol
És a nagytemplom vén harangja szól.
Bocskai némán süveget emel,
Száz prédikátor lelke énekel.
S szeretne a keblére omlani
A bánatos előd, Csokonai.
A kollégiomban az ó falak
Igéitől vígan visszhangzanak.
S ő megy dalosan és virágosan,
Mint a tavasz, a téren átsuhan.
S a maradandóságnak városán
Úrrá lesz egy varázsos látomány:
Valaki elment, mint szegény cigány
S megérkezett, mint fönség és király,
Kit nem detronizálhat, nem, soha,
Az eljövendő századok sora,
Ki a halottak élén győztesen
Uralkodik a tűnő életen,
Remény borát és vigasz kenyerét
Minden magyarnak osztja szerteszét.
Mint az ítélet s mint a diadal:
Megjött Ady, az új és a magyar!