Ady Endre
szerző: Juhász Gyula
Különös élete
Hepehupás vén Szilágyban, Érmindszenten született, 1877-ben. Középiskoláit az ősi zilahi kollégiumban végezte. A millennium évében a maradandóság városába és Csokonai városába, Debrecenbe kerül jogásznak és lesz belőle - újságíró. A poros, sáros városból a palotás, modern Váradra megy szerkesztőnek. Itt ismeri meg Léda asszonyt, aki Múzsája és szerelmese lesz. Vele megy a fény városába, Párizsba, ahol költészete és magyarsága magára és hangjára talál. Innen Pestre visz az útja, a Budapesti Naplóhoz, az első dicsőséghez, a harcokhoz és kudarcokhoz.
Majd Párizs és Érmindszent között bolyong, és közben megvívja győzelmes irodalmi és politikai harcát a Holnapért, amelynek hegedőse és hőse lesz Ady.
A háború ellen is küzd minden idegével, és a forradalom megkoszorúzza a költőt, mint prófétáját. Felesége, Boncza Bertuska ápolja és zárja le álmodó, nagy szemeit a szép halottnak, aki 41 évet élt, és örök életet biztosított magának és fajának.
Csodálatos költészete
Mondjuk el Adyról teljes nyugalommal és tárgyilagossággal, hogy ő a magyarságnak félszázad óta legnagyobb és az egész világnak is egyik legkülönb poétája. Amit ő az életről és annak minden titkairól, a szerelemről és halálról, a vérről és aranyról, a magyarságról és emberségről, háborúról és forradalomról új lélekkel és új hangon énekelt, az a költészet bibliájában minden idők számára lángoló betűkkel írva marad.
Ady, az ember
Az arca, mintha meleg bronzból öntötték volna, a szemei a legszebb, legmélyebb sötét szemek. Kopott zsakettben is pompás úri magyar volt Ady, rekedt hangja mintha a múltat temetné, halált károgva minden maradiságnak. Imádta a szép életet, ülvén az asztal trónon, ő mámorfejedelem. Sokat élt, sokat szeretett, úgy gyűlölt, mint egy asszony és úgy viaskodott, mint egy férfi. A nagy halottak közül Csokonaival és Vajda Jánossal tartott rokonságot, az élő magyarok közül annak idején Móricz Zsigmond és Révész Béla volt legközelebb szívéhez. Nagyon nem szerette a talmi színpadi moderneket, Molnárt és társait. Szegeden utoljára Tömörkény emlékének áldozott 1917-ben. Tömörkényt a magyar pusztai bölcsesség európai jelentőségű revelálójának tartotta.
Mi itt, lapunk olvasóinak néhány irodalomtörténeti érdekességű és értékű kiadatlan Ady levelet mutatunk be. Élete különböző szakaiban Juhász Gyulához írta ezeket, a dátumok Budapestről, Érmindszentről, Párizsból valók, és még ezekből a baráti sorokból is egy nagy költő és fájdalmas magyar egyénisége bontakozik elő. Íme a levelek:
Budapest, 1905.
Kedves barátom!
én önt már régen ismerem. Sokkal kevesebben vagyunk - hiszem -, mintsem akarattal is észre ne vehetnők egymást. A lelkét meg tudom érezni. Vívódásairól akár térképet rajzolhatnék, ha tudnék rajzolni. Vagy kétségbeeshetnék kettőnk s néhányunk helyett. A versei? Olvastam öntől már elszakadtabb, egészebb verseket. Meg tudom értetni magam? Ott fent a nagy intellektus bércén vágja magát a földre bátran. Ne röstelljen csecsemő lenni. Rúgjon, ordítson, reszkessen, kísérteteket lásson, gügyögjön, bocsássa, ejtse vissza magát a mi gyermekkorunkba, amely olyan ideges, beteg volt, mint a felnőttségünk, de szentebb és feltétlenebb. Ebből lesz aztán a vers. Oh, nekem is ritkán sikerül, úgy, mint önnek. Pedig vivódó, nagy intellektussal porban fetrengő gyermek-lelkiállapotba hulló talentum: ez az igazi lírikus. Köszönöm a verseket. Felhasználom. E pár sort, ne vegye kritikának. Ez az én kéznyújtásom az ön kinyújtott jobbja felé. Szeretettel üdvözli Ady Endre.
Budapest, 1905.
Kedves barátom!
sajnálom, hogy el kell magát nagyon szomoritanom. Én a Vészi pressziója és rábeszélése által jutottam volt a Pallashoz. És kaptam kegyelemből 125 forintot. Igaz, hogy a Pallas reménye ellenére bevette a költségeit. De még egyszer mégse próbálkoznék verskiadással, magunkfajtájúak könyvével. Végtelenül undok, nem is sejtett valóságok rejtőznek itt az irodalmi sötét kamrákban. Nekem is volna két kötet versem is eladni való. Még csak halvány reményem sincs egyelőre két krajcárra sem. A mi korúink közül Farkas Imrén kívül ma még teremtett lélek az országban versíró pénzt nem szerezhet könyvével. Én és Kabos is, szeretettel állnánk az ön rendelkezésére. Hiába is próbálnánk akármit. Talán valami más módot gondoljon ki, hogy segíthessünk önön. Bocsásson meg, hogy tőlem kell megtudnia, milyen senkik vagyunk mi ebben az országban. És írjon, ha jónak látja. Szeretettel üdvözli Ady Endre.
Érmindszent, 1908. II. 29.
Kedves Gyulám!
remélem, hogy hírhedt, de érthető érzékenységed nem szenvedett az én lármázásomtól. Ha nagyon szerencsétlen vagyok, szeretek küzdelmet szerzően kötődni azokkal, akik még érdekelnek. Közöld ezt Dutkával is, és hidd el, hogy szeret Adyd.
Párizs, 1909 április
Édes Gyulám!
köszönöm a versedet. Félek, hogy funerátorom leszel mihamar. Nagy baj van. Szeretnélek még látni. Talán sikerül! Adyd.