Adonis ébredése
Hajuk zilált, a mellük csupa vér,
üvöltve sírnak Byblos barna női,
az antik isten gyászos szeretői.
A gyászmenet a pusztaságra ér.
Mert az imádott antik dalia
hosszú pilláját a Halál lezárta.
Vörös virágok közt és illatárba
alszik búsan az istenek fia.
Búg-búg a kardal, zúg és búg virradtig,
de szól neki Astarte, a kegyes,
s ocsúdik a titokzatos Jegyes.
Talpára szökken, édes szava hallik!
És óriási rózsa most az ég,
min Adonis ifjúi vére ég.