Adonis ébredése

A Wikiforrásból
Adonis ébredése
szerző: José-Maria de Heredia, fordító: Kosztolányi Dezső

Hajuk zilált, a mellük csupa vér,
üvöltve sírnak Byblos barna női,
az antik isten gyászos szeretői.
A gyászmenet a pusztaságra ér.

Mert az imádott antik dalia
hosszú pilláját a Halál lezárta.
Vörös virágok közt és illatárba
alszik búsan az istenek fia.

Búg-búg a kardal, zúg és búg virradtig,
de szól neki Astarte, a kegyes,
s ocsúdik a titokzatos Jegyes.

Talpára szökken, édes szava hallik!
És óriási rózsa most az ég,
min Adonis ifjúi vére ég.