Absalom bukása

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Absalom bukása
szerző: Rainer Maria Rilke, fordító: Kosztolányi Dezső

Villámlottak a kürtök:
a zászló fénybe fürdött
s a harsonák zajától
megduzzadt. És a bátor
szép ifju imperátor
a hűvösöblű sátor
mélyébe vitte át
tíz ifju asszonyát,

kik (apja hűvös ajka
csókolta még e nőket)
úgy ringtak, mint a sajka,
mert ő ringatta őket.

És a tanácsba ment ő
oly könnyedén, mint máskor
s a szépségén merengő
szédült e ragyogástól.

Majd hadba száll kevélyen
s ragyog, akár a csillag;
és minden dárdaélen
haja csigája ring csak,
mit még sisak se föd be,
úgy hogy gyakran gyülölte,
mert súlyos diszruhája
sem volt nehezebb nála.

A Király parancsba tette,
kiméljék Őt, a Szépet.
De hogy a hadba lépett,
sisaktalan, a tépett
marakodó seregbe,
vitézkedett felette

a vérpiros gomolyban.
Soká nem tudták, hol van,
a hulla-hegybe botlók,
míg egy kiáltott: Ott lóg,
ahol a cserfa zöldel,
magasra vont szemölddel.

Joáb mint a vadorzó
meglátta a haját: ─ a porzó
ágon lógott a torzó.
Indult már, hogy lerántsa,
átdöfte szíve alját,
aztán jobbját s a balját
átszúrta más két lándzsa...