A virágok királya

A Wikiforrásból
A virágok királya
szerző: Gárdonyi Géza

       A virágok királya a rózsa. Illatra vetekedhetik vele a szegfű, az ibolya és sok más illatos - virág, de színpompára nem. S még az az egy tulajdonsága is föléje emeli a virágországnak, hogy némelyik fajtája mindig nyílik.
Az emberek minden időben szerették a rózsát.
Mikor a törökök Magyarországon uralkodtak, a török urak háza mindig rózsától volt illatos.
Pedig a rózsa virágának nem lehet érezni mindenkor az illatát. Különösen mikor a nap süt, csekély az illat is. Mit tettek hát a törökök, hogy mindig illatos legyen a szobájuk?
Vékaszámra szedték össze a rózsa virágát és olajat készítettek belőle. Egy véka rózsa alig három csepp olajat ad, de egy csepp olaj megillatosítja a szobát hónapokig.
Hát hogyan lehet a rózsából olajat készíteni?
A török szolgák mázos cserépbögrékbe tömték a rózsa szirmait. Belegyömöszölték úgy, ahogy csak lehetett. Akkor aztán egy ujjnyira való essővizet öntöttek a fazékra, a szirmok fölé, és a fazekat kitették a napra; este pedig betakarták.
A harmadik napon már aranyszín kis pontok jelentek meg a víz színén, s a pontok napról-napra szaporodtak, úgyhogy egy hét múlva már olyan volt a fazék teteje mintha valami finom habbal volna bevonva.
Azt a habot aztán lekanalazták és üvegbe gyűjtötték, mert az a rózsaolaj.
De hány bögrét kell rózsával megtölteni, és hány véka rózsa kell, hogy egy kis üveg olajat kapjunk?