A veranda

A Wikiforrásból
A veranda
szerző: Leconte de Lisle, fordító: Vargha Gyula

A porphyr-szökőkút vize locsogva cseng,
Irán rózsái közt a szél susogva jár,
Belé a vadgalamb turbékolása zeng,
S az édes ért fügét az ágon odafent
Dongó darázs lepi s csicsergő kis madár.
Irán rózsái közt a szél susogva jár,
S a porphyr-szökőkút vize locsogva cseng.

A zárt verandában, ezüst ernyő alatt,
Hol jázmin-illat száll a légbe szerteszét,
S hová rózsás fénnyel nyilalva tűz a nap,
A perzsa királyné fekszik némán, hanyatt,
Hátul, nyaka körül kulcsolva két kezét,
Hol jázmin-illat száll a légbe szerteszét,
A zárt verandában, ezüst ernyő alatt.

Ajkáig, melyet a borostyán-gömbre nyom,
A kristálytól, melyből finom füst fodra száll,
S gomolygva szétterül, lágyan, hullámosan,
Az aranyvirágos szép selyem vánkoson
Karcsú kigyó gyanánt kanyarg a huka-szár,
A kristálytól, melyből finom füst fodra száll,
Ajkáig, melyet a borostyán-gömbre nyom.

A nagy, félig lezárt selyem pillák közül
Kivillan két sötét sugár, mámor-tele;
Lelke alaktalan álomban elmerül,
S mert rája delejes zsibbadtság nehezül,
Lassan emelkedik hullámzó kebele;
Kivillan két sötét sugár, mámor-tele,
A nagy, félig lezárt selyem pillák közül.

S a porphyr-szökőkút vize is elpihent,
Irán rózsáit a szél nem borzolja már,
Lágy turbékolással a vadgalamb se zeng.
Minden elhallgatott. Az ágon odafent
Nem lepi a fügét darázs, meg kis madár;
Irán rózsáit a szél nem borzolja már,
A porphyr-szökőkút vize is elpihent.