A völgy túlsó végén

A völgy túlsó végén szerző: Ismeretlen költő, fordító: Kosztolányi Dezső

Ki voltam úr, fogoly vagyok manapság,
fejem fölött a szégyen és a rabság.
A csontjaim kiállnak, nincs mit enni,
erőm fogyóban, egy vár rám: a semmi.
Bátyám pedig, a Mandarin, vigad,
kukoricát ád a lovainak.
Hiába hozzá átkiáltani,
pénzt úgyse küld engem kiváltani.