A város VIII.

A Wikiforrásból
A város VIII.
szerző: Kaffka Margit
A város VIII.

Szikrázó virág-szinfoltok, nagy tűzpelargónia-ágyak,
Szökőkút-szivárvány íve -, márványpad, nyirott bokor; - - -
Szempillám úgy esik le. Halk szél jár, zsongító, bágyadt,

Rózsaszin délután. Már felhőkbe vet a fény sávot.
Nagy csend a hegyoldali kertben. Távolból zűmmögő nyüzsgés. - -
Lenn, messze alattam a város, a város. - -

Top, Top! - - A kőlépcsőn valaki lassan felcsoszog.
Kövérke, öreg nő jön, feketeternós, csipkefejékes.
Léptenkint görcsösen előrefeszíti a botot.

Megáll. Felemeli arcát kis sóhajjal - s elnéz az egen. - - -
Megint vár -, liheg. Most a virágokat szemléli -, s mosolyog.
A kút nimfáin is tünődik soká -, mert aközbe pihen.

Kedves! Mint egy gyerek! - Virágai kőzt így ment át nagyanyám.
- Mi jár eszébe! - Reszketeg feje bólogat. Min nevet? - -
Hálisten elhaladt -, nem látott. Megmentve néki e magány!