A város VII.

A város VII.
szerző: Kaffka Margit

A város VII.

- - És énbennem e percben olyan nagy a tisztelet.
Lelkem legmélyén vallom: (és nagyon csendesen lépek,)
- E sok régvolt idegennek, minden névtelen névnek.
Minden elmult időknek, minden igaz halálnak,
A tudva-befejezésnek, akarva-elnyugovásnak,
önnön sorsomnak is, a látva-magamravettnek,
(Mert egyetlen fóruma, é n, a fölöttem-itéletnek,)
- És a csendnek, a mosolynak, az alázatos beszédnek,
A mély, komoly, egyszerü, kicsinybe-elmerült létnek,
(Mert nem büntet, nem áld; csak elhalad s elfeled,)
Őnmagáért-való fazöldnek embersirok felett
És párzó, vizes gyikoknak a temetőfalon,
Mindennek -, nagyon
Adassék tőlem e percben tisztelet!