A város VI.
| A város VI. szerző: Kaffka Margit |
A ghetto-temető ez, az ősi halott-negyed. - -
Földette, feketült sírkő, korhadt, fehér csont felásva,
És elrakva -, mert szűk a hely már -, zsufoltan egy a másra,
Százados, nevetlen holtak -, cserélve gyermek, öreg,
Rokonok, idegenek,
Kalmár, alkimista, lévita rakásra.
Még esőtől nedves a ribesz. - Halk zöldje hogy összefog!
Vadócon és lazán bebokrozta már az alját,
Kis gyöngédleves ága a vésett betükbe lankad, - -
Nagy, tétova pazarság! Levél, kő, név -, mennyi sok!
Hogy cikáznak néma gyíkok, - -
És némán alkimista, lévita mind hogy hallgat!
Egy kavicsot -, tiszteletül a törzs cimerjelébe itt!
Nagyhirü rabbi Lew, csillagok utja - tudója e holt,
- - Komoly, középkori zsidó -, sápatag, hátba hajolt,
Pihenésül sötét, eleven szeme a teleskóba kémlelt,
Bár dolga után, csendesen éldelt,
Okos kalmár, (titkos alkimista,) szent lévita és
Tiz gyerek apja volt.