A vándormadárhoz
Zord ősz jöttével, lég zarándoka,
A honvágy egyszer mégis tán beállit,
A Nílust és Olaszhon rózsafáit,
S lakást cserélsz csupán, hazát soha.
Szivedbe, mig bolyongsz ide-oda,
A honvágy egyszer mégis tán beállit,
Lángként kigyúl és lelkedbe világit
Legelső fészked édes otthona -
Ha majd pihenni fáradtan, letörten
Leszállsz az Apeninnek erdejére
Olajfalombos, márványhalmokon,
Egy kertövezte házat lelsz a völgyben,
S ha uj urának nincsen ellenére,
Köszöntsd nevemben, én zarándokom!