A trojka
Minek bámulsz az útra szép lány,
Vidám barátnőid közül:
Ah, a szíved tüzet fogott tán,
Arczod is láng köröskörül.
A trojka után futsz? nem éred
Utól, nézd: vágtat az tova - - -
De hát belőle rád lenézett
A fiatal, szép katona.
Nem is csoda, hogy szembe ötlik
Szépséged s bárki megszeret...
Lobognak piros keszkenőid
Nyakad, sötét hajad felett.
Piros szép arczodon sötétlik,
De jól áll a könnyed pehely.
Szemed sötétje szinte kéklik,
A mint tekintesz véle fel.
Tüzet gerjeszthet az erekben
Szemedből egy gyors pillanat,
Ifjú s öreg rá összerezzen
S beléd szeret egy percz alatt.
S élhetnél könnyű, szép időket,
Nem lenne életed teher, -
De mást csinál a sors belőled:
Egy nyers paraszt vesz téged el.
Hónaljig ér majd a kötőd föl,
Elkényszeríted melledet,
A férjeddel majd zsörtölődöl
S napad gyakorta megveret.
Szépségedet majd tönkre rontod,
Mielőtt még kifejlenél,
Gyermeket dajkálsz s másra gondod
Nem lesz, mint hogy dolgozz' s egyél.
És arczodon, mely most az élet
Hevében izzik, mint a láng,
A félelemnek, törpeségnek
Vad, ostoba vonása ráng.
Majd elpihensz, mély sírba zárva,
Midőn bevégzed életed;
Éltél, éltél - de hajh! hiába':
Mi sem hevíté kebledet.
Szép lány, ne nézz az útra hát ki,
A trojka hadd menjen, ne bánd,
S jobb lesz mindjárt végére járni,
Ha szívedben kigyúlt a láng.
A trojkát te utól nem éred,
Nézd: vágtat az gyorsan tova -
Visz csókot úri kedvesének
Az az ifjú, szép katona.