A tizennégy karátos autó/Huszonegyedik fejezet
szerző: Rejtő Jenő
XXI.FEJEZET
[szerkesztés]1
[szerkesztés]Az Alfa-Romeo nevű szörnyeteget ártalmatlanná tették. Arany alkatrészeitől megfosztva nem árthatott többé embertársainak. Lelkét átadta Abe Padan király győztes seregeinek, akik felfegyverkeztek általa.
És Gorcsev?
...A dél-afrikai oázisok népe között még ma is szájról szájra jár a legenda egy kísérteties, lerongyolódott katonáról, aki egy szál oroszlán társaságában kóborolt a sivatagban, és megverte azokat, akik nem támogatták élelmiszerrel titkos vándorútján...
Már lassacskán elérte a Szahara határát, és távolról látszott a Dzsebel-Szagro elmosódott hegylánca is. Gorcsev Iván elégedetten ült a tábortűz mellett, higgadt oroszlánja társaságában.
Ásított.
- Látja, Wendriner úr - mondta, végigdőlve a laza porhalmokon. - Most, hogy lezárult az ügy, igazat adok ennek a Laboux-nak. Nem árt megkomolyodni, mielőtt nősül az ember. Jól tudom, hogy e bölcs korban, amelyet rossz egészségben megért, nem érdekli túlságosan a felvetett téma. Ön óvatos ragadozó, Wendriner úr, és ezért tisztelem, ha nem is csodálom a rezignációját, amellyel inkább a rabságát fogadja el végleges állapotnak, mint a sivatagi kóborlást.
Az oroszlán vállat vont, és rosszkedvűen legyintett:
- Nézze, Gorcsev úr - mondta egy fáradt kiskereskedő metodikus, lemondó hanghordozásával. - Öreg artista vagyok én, és szívesebben ülnék a Ring Caféban, reszkető kézzel zsonglőrök, meg gégesorvadásos kikiáltók társaságában, akikhez lelkileg tartozom. De hát nem bújhatok ki a bőrömből! És ki ül le manapság a kávéházban egy oroszlánnal, "fóros pikét" játszani?...
- Mi az, Wendriner úr! Ön beszél?
- Nem. Ön álmodik. De ez igazán mindegy. Higgye el, kérem, nincs szebb, mint öreg artistának lenni. Ismertem Olmützben egy "Halálkerék" nevű Glatsch Ödönt, aki két mankóval és három selyempincsivel bejárt a Rathaus Keller-be, mert lezuhant a trapézról. És boldog volt, pedig nap mint nap veszekedett vele a felesége, egy Mea Mitta mágikus csoda, akinek rejtélyét a világ leghíresebb professzorai próbálták megfejteni, holott a hölgyet megfojtani kellett volna szerintem... Na, ja!... Legszebb élet az artista aranyöregsége. Mert szakmánkban fordított értelme van a kornak. Amíg az artista fiatal, addig közel áll a halálhoz. Minden este meghalhat, és esetleg délután is, mérsékelt helyárak mellett. A Halálkerék Glatsch naponta együtt feketézik egy Trautmann nevű zenekarközvetítővel, akit a turfra oktat...
- Meglep ez a hang, Wendriner úr...
- Meglep, meglep... - dörmögte búsan a ragadozó. - Maga is jól adja, mondhatom. Látja, névrokonom, Wendriner Aladár társul vette egy artistaügynökséghez Splendid kapitányt a negyven táncoló fókával, és minden reggel hővizet isznak a Margareten Quelle radioaktív csarnokában... Mit jelent az, hogy én vagyok az állatok királya? Helfheisen például a Kerékpár Császára, és most Jerabek néven házmester Görlitzben. Egy artistának plakátból van az országa.
- De hiszen valamikor ön is űzött vadat, és a gazellák fejvesztetten menekültek a hírre, hogy jön a rettenetes Wendriner! Ön, Lafontaine szerint, többre értékeli a szabadságát, mint az életét!
Wendriner úr szivarra gyújtott, és egy barnult végű papírszipkába illesztette a végét, eltűnődve.
- Mondok én magának valamit, Gorcsev úr, aki a világot járja, mint a Naplopás Királya. Nem tudom ki az a jegyszedő, akit említ, de nálunk a cirkusznál nem volt. Viszont hallgasson meg egy titkot: én a schönbrunni állatkertben születtem, és bécsi illetőségű oroszlán vagyok. Vasúton hoztak Afrikába és acélhálóban vittek a Szaharából Fezbe, a naiv vevőhöz. Volt egy utam!... Arról jobb nem beszélni! Így történt, mert a sivatagban fogott oroszlán drágább. Én vagyok, uram, az egyetlen oroszlán, amelyik import útján került a Szaharába. És nem vagyok igazi Wendriner. Én a schönbrunni állatkertben szívdobogást kaptam, ha a díszpáva rikoltozott. Wo sind die schönen alten Zeiten?... - sóhajtotta nagy búsan, azután feltette az orrcsíptetőjét, és a Wiener Journalt kezdte olvasni...
Gorcsev egy kiáltással felriadt...
...Virradt. Wendriner úr asztmás lihegéssel aludt mellette.
2
[szerkesztés]Tíz napig töltötte Vanek úr ideje nagy részét a művésznő szekrényében. Közben Laura de Pirelli bevezette az alsó polcra a villanyvilágítást, és gondoskodott olvasnivalóról. Egész nap utazásról szőttek terveket, kivéve a délutánt, amikor a művésznő énekelni tanult. A művésznő szorgalmas volt. Órákig tanult énekelni.
A tizedik napon Vanek úr kilépett a szekrényből éppen énekóra közben.
- Jó napot - mondta. - Most én elmegyek.
Mielőtt az ámult művésznő és a holtra rémült korrepetítor bármit is szólhattak volna, a titkár, Isten tudja, hogy miért, sértett önérzettel távozott, és egyenesen a Fort-St.-Thérèse-hez ment.
- Jelentse az őrmesternek - mondta elszántan a poszt előtt -, hogy én félreismertem magukat. Ez a légió egy kitűnő hely.
Würfli úr éppen őrségen volt, amikor feltették Vanek úrra a bilincseket.
- Miért jelentkezett önként? - kérdezte súgva.
- Az enyhítő körülmény. Finomabban lőnek fejbe.
- Azt tudja, hogy Mehár is a börtönben van?
- Hát kinn volt közben? Nagyon szeretem ezt a Mehárt.
- Hiszen megveri mindig.
- De sohasem énekel. Nagy szó!
Hat napig ült Vanek úr, amikor megjelent az őrvezető és egy hadnagy.
- Itt a díszuniformisa. Vegye fel.
- Értem... főbe lőnek...
- Könnyen lehet. Kinn van az egész helyőrség az udvaron - mondta az őrvezető, de a hadnagy leintette.
- Illetékes helyen tudják, hogy hol volt két hétig. Ön sokat szenvedett.
- Különösen délután...
- Csend! Az ön távollétéről nem közöltek részleteket. Ön is hallgasson róla, azt hiszem, érti?!
Vanek úr elpirult, lesütötte a szemét, és azt hitte, hogy érti...
Amikor kivezették az udvarra, könnyes szemmel nézett körül.
Ez kivégzés!
Négyszögben állt az erőd teljes létszáma. Arcába sütött a nap, és Vanek úr jó magasra tartotta a fejét, hogy teljes mértékben élvezze még utoljára.
Tram-tram-tram-tram...
A dob!... Szóval a szökevényeket ítélet nélkül kivégzik. Szomorú tekintettel megkapaszkodott egy facsoport zöld színében.
Trombita! "Aux armes! Aux armes!..." Most jön majd az escort!... Nem hagyja bekötni a szemét. Lássák, hogy tud meghalni egy Vanek B. Eduárd... Azért kissé megcsuklik a térde, és a nyelve száraz nagyon.
A trombita elhallgat. Ni... hisz ez az ezredes, aki most eléje lép.
- 27-es közlegény! Gorcsev Iván! Te két hétre eltűntél, elhagytad az erődöt! Megrendülő testi és lelki szenvedéseken mentél keresztül.
"Különösen az éneklés" - gondolta Vanek úr, és bánatosan bólogatott...
- A köztársaság elnöke Gorcsev Ivánt a becsületrenddel tüntette ki!
...És amíg az ezredes feltűzi a hüledező Vanek úr zubbonyára a becsületrendet, meglendül a trikolór, szól a trombita, és vigyázzban fordul eléje az arcvonal...
Távolabb, egy teraszon Anette, de Bertin és Laboux állnak rémülten, halálsápadtan, és szóra képtelenül...
3
[szerkesztés]Az eset tisztázása lehetetlen. Isten őrizz hozzányúlni. Vanek urat majd leszereltetik valahogy. És Gorcsevnek nem szabad jelentkeznie a légiónál. Gorcsev csak Privát Eleknél jelentkezik százezer frankkal. Ezt a Mestertől és Lingeströmtől vette el, akik hihetőleg könnyen nélkülözik Ifirizben, a foszfátbányában, ahol kényszermunka büntetésüket töltik.
...Az esküvő előtti napon Vanek úr leszerelt. Verdier őrmester többterítékes bankettel ünnepelte ezt a napot a kantinban.
- Uram - jelentkezett Gorcsevnél. - Mi lesz a teendőm?
- A Laboux-villa kertjében egy fáradt artista éli békés, vén napjait. Vele kell foglalkoznia, öregem.
- Változatlanul Vanek a nevem, és szeretném, ha ezt most már megjegyezné, miután szenvedéseim jutalmául a becsületrenddel tüntettek ki.
- Úgy érzi, hogy megérdemelte?
- Feltétlenül. Ön nem hallotta a hölgyet énekelni.
Közben de Bertin információt szerzett Vanek úrról. Csakugyan egy nizzai idegszanatóriumban működött, de nem levelező volt, hanem ápolt. Egy napon eltűnt az uszodából, a tanársegéd keménykalapjában. Azóta keresik.
...Anette szomorúan Gorcsevhez hajtotta a fejét:
- Félek, Iván... Magát a vére nem hagyja majd nyugodni...
- Szamárság...
- Mindig attól félek majd, hogy egyszer csak elhagy... Megy a tengerre, a sivatagba... Reszketni fogok, ha egy órával későbben jön haza.
- Ne féljen... Sohasem jövök majd későn. A vőlegénye kísértet volt, a férje hazajáró lesz...
És Anette minden aggodalmát végképp eloszlatta ifjabb Gorcsev Iván születése, akit a többi családtagok: Wendriner Aladár és Vanek úr boldogan befogadtak meghitt körükbe...