A thulei király

A thulei király szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

1774.

Thule messze partinál
Élt egy király, hű király;
Mikor meghalt ágyas párja,
Arany pohárt hagyott rája.

Ezt szerette szerfelett,
Másba sohse töltetett,
Könybe borúlt szeme tőle,
A hányszor ivott belőle.

S hogy halála közelít,
Megolvassa várait;
Mind örökbe, másra hagyja,
De a poharát nem adja.

Királyi ebédhez űlt,
Zászlós úr mind egybegyűlt
Apák magas tornáczába,
Tengerparti sziklavárba.

Ott a vén ivó kiállt,
Felköszönté a halált,
Végsőt ivott és ledobta
Szent poharát a habokba.

Nézte, a hogy leröpűlt,
Fordúlt, csordúlt, elmerűlt...
Beborúlt szeme világa ─
Akkor ivott utoljára.