A tavaszi téma

A tavaszi téma szerző: Cholnoky Viktor

       Meg vagyok róla győződve, hogy a főváros valamelyik ügyosztályában eldugva, suttyomban működik valami "gondolkozóba eső hivatal". Afféle titkos, de kifordított cabinet noir, amelynek a feladata, ahelyett hogy eszméket elfogdosson, éppen ellenkezően az, hogy eszméket szállítson az összes többi ügyosztály számára. Ez a hivatal azután éppen olyan pontosan és lelkiismeretesen végzi a dolgát, s csakúgy restancia nélkül dolgozik, mint a főváros többi része. Így például valahányszor illusztris idegen látogatja meg Budapestet, a gondolkozóba eső hivatal tüstént beszállítja a polgármesteri hivatalhoz az új és ragyogó eszmét: "meg kell neki mutatni a vágóhidat". Valahányszor az Erzsébetvárosban választás van, akár városi, akár parlamenti, és Ehrlich G.-ék dolga görbén áll, az én hivatalom tüstént kiadja a honmentő eszmét: "ki fogjuk építeni az Erzsébet sugárutat". De van ennek a hivatalnak minden eszménytől függetlenül egy előjegyzési naptára is, amelyre az év szakasza, sőt esetleg szakaszai szerint feljegyzi magának a visszatérésre alkalmas eszméket. Így például tél végén és nyár derekán fel van jegyezve e naptárban: "felvetendő a Rudas fürdő megépítésének az eszméje". Vagy például körülbelül minden három hónapban egyszer: "Siklós Gellért holnap délig jelentkezzék. Ha nem jelentkezik, megóvatolandó." Az évnek abban a szakaszában, amikor a talpfa virít, ez a feljegyzés olvasható a kalendáriumon: "a pályaudvarok kihelyezésének kérdése felszínre hozandó". De néha szigorú is ez a kalendárium, és ilyenkor, ilyenkor, olvasóm, pótadó-előkészítési szándéklatot rejt a méhe. Így kiált fel például: "Mi lesz az Andrássy út új burkolatával?" Vagy: "Miért nem szedték fel már másfél hónap óta a József körút kövezetét?"

       Ezek után alig kell még meg is mondanom a fővárosi ügyekben tapasztaltabb olvasónak, hogy mi a gondolkozóba esők kalendáriumának a rendes tavaszi témája. A tavaszi eszme. Mi volna más, mint hogy - a Margitszigetből világfürdőt fogunk csinálni. Sok olyan tavaszt értünk meg már, amelyen nem jött el a Halley-üstökös, de nem értünk meg még egy olyan tavaszt sem, amelyen meg nem szólalt volna a pacsirta, és nem dalolt volna a szerelemről, s amelyen meg nem szólaltak volna a gondolkozóba esők, és el nem dalolták volna dalukat a Margitszigetről, mint világfürdőről.

       Régi, kedves eszméje ez a gondolkozóba esőknek. Megvolt már akkor, amikor még nem volt meg a Margitsziget, és megvan most is, hogy megvan már a Margitsziget is, és nincs meg a hozzá szükséges pénz sem. Még a nádorcsaládé volt a Duna gyöngye, amikor a fővárosiak már kéjes álmodozással ábrándoztak el azon, hogy milyen pompás világfürdőt lehetne csinálni ebből a gyönyörű szigetből. És milyen jövedelmező volna akkor.

       Azután megkaptuk a Margitszigetet, de miután a fenntartásához nincs egy krajcár forgótőkénk sem, tehát a régi édes ábrándból savanyú szükségszerűség lett, ha hajdan csak áhítottunk, ma már kénytelenek vagyunk világfürdőt csinálni a Margitszigetből, mert különben beléje bukunk. Nem bírjuk a költségét, ha nem tudunk rajta igazi nagy idegenforgalmat csinálni. Ezért azután az idei tavaszra kidolgozták már a részletes terveit is annak, hogy hogyan lesz a Margitszigetből világfürdő.

       A tervnek vannak hibái, de vannak jó oldalai is. Így például, amikor a mai lóvasutat villamossá akarják átalakítani, kétségtelenül abból a hibás felfogásból indulnak ki, amelyen minden turflátogató mosolyog, hogy: lóval nem lehet szamarat fogni. Ellenben nagyszerű eszme a tengeri fürdő gondolata. Az alsó sziget budai oldalán feltöltetnek harminc holdat, s itt a part szelíd lejtéssel fog a vízbe nyúlni. Kész a tengeri fürdő, hacsak a Dunának egy szép tavaszi hóolvadás napján eszébe nem jut elhordani mind a harminc hold Lidót digue-stől, plage-ostól együtt. A kellő hullámverést az újpesti vontatógőzösök szolgáltatják, a cápákat pedig Brázaynál szerzik be, s mivel ott csak besózott állapotban kaphatók, tehát a víz kellő sótartalmáról is gondoskodva van.

       Pompás eszme a botanikus kert gondolata is. Erre majd csak úgy dűl ide a sok idegen, valeriána officinalist meg tussilago farfarát gyűjteni. No, a nyári jégpalota eszméjéről nem is beszélünk, mert az olyan jövedelmező gondolat, hogy maga a természetes jégpalota, Dobsina is abba bukott bele. Ezt nem eléggé méltányolható óvatossággal szeretné is magánvállalkozó nyakába bízni a világterv.

       Szóval a kigondolok ez idén a szokottnál sokkal jobban megerőltették magukat, és most már még a tavalyinál is nagyobb a bizonyosság, hogy ilyen módon, ilyen naiv nagyszerűségekkel még csak gimplit sem lehet fogni, nemhogy idegent, különösen olyant, aki a tollat is itthagyná. A Margitszigetből tehát nem lesz világfürdő az idén sem, jövőre sem, és mindaddig nem, amíg...

       A francia azt mondja, hogy il y a des choses, qui se font, mais ne se disent pas. Azért tehát én most itt a világért sem írnám le azt a szót, hogy: játékbank. Én is vagyok olyan igazságszerető és puritán férfiú, mint akármelyikünk, azért tehát én is jogot formálok magamnak arra, hogy amint a játékbanknak még csak a gondolatáról is van szó, rögtön felüljek a hipokrízis lovára, és nagy, szent, megdönthetetlen igazságokat mondjak bele a levegőbe.

       Fogok tehát nagy, szent, megdönthetetlen igazságokat mondani bele a levegőbe anélkül, hogy a margitszigeti játékbank kérdését még csak emlegetném is.

       Ilyen igazság az, hogy Monte-Carlo is, Rimini is, San Sebastian is gyönyörű helyek, ideális telelők, de nyáron mindegyikükben, mint egyáltalán az északi szélesség negyvenötödik fokán alul, mindenütt pokoli hőség uralkodik, úgyhogy még a kártya is elolvad az emberek kezében. Ellenben a negyvenötödik és ötvenedik fok között nyáron is eltűrhető a klíma, különösen nagy folyók mentén vagy dombvidék közelében. Ahol meg ez a kettő egyesül, ott még júliusban sem fagy le a ripperguszta.

       Ilyen másik igazság az, hogy Budapesten óriási nagyban folyik a hazárdjáték nemcsak a lóversenyen, hanem számos kaszinóban is. És a rendőrség tehetetlen a megakadályozásában, mert a törvényeink olyan jól vannak megtalpalva, hogy eltiltják és büntetik ugyan a hazárdjátékot, viszont nem engedik meg a rendőrségnek, nagyon helyesen, hogy kaszinókba és egyéb zárt magánkörökbe, ha csak alapszabállyal bírnak, betegye a lábát. Így tehát előáll az a furcsa kis helyzet, hogy ámbár a rendőrség szinte az utolsó krajcárig tudja mindig, hogy melyik nap kit és hol vetkőztettek le az utolsó tízezer forintjáig, mégsem tehet semmit, és faut de mieux összefogdossa a kültelki krajcáros ferblistákat.

       Ilyen harmadik igazság az, hogy törekszünk minden tiltott dologra - különösen ha ilyen édesen van körülcirkalmazva a tilalom -, ellenben nem kell az, ami meg van engedve. S büntetőjogi meg policiális tapasztalat, hogy ahol szabad a hazárdjáték, ott az emberek egyszerre elkezdenek durákozni. Mert belátják, hogy alapjában véve sokkal ötletesebb és fordulatosabb játék, mint a baccarat. Ostende és Monte-Carlo kávéházaiban még csak nem is tartanak kártyát, mert úgysem kell az ördögnek sem. Mikor eszik a cukrász tejszínhabot?

       Ilyen negyedik igazság az, hogy egy csomó pénz mindig a levegőben lebeg, és ott is fog lebegni mindig, akármilyen erkölcsös ember volt is Deák Ferenc. Ez a pénz az unalom, a szórakozásvágy, a játék kiírthatatlan ösztöne révén mindig a mások zsebébe kívánkozik, és nem túlságosan erkölcsös dolog ugyan az osztálysorsjátékon játszani, de ha én tudnám, hogy valahol a Duna közepén van egy olyan osztálysorsjegy, amit bizonyosan ki fognak húzni a főnyereménnyel, hát bizony én azt a sorsjegyet, ha csak tehetném, magamhoz váltanám.

       Ilyen ötödik igazság az, hogy nem tanácsos túlságosan sokat beszélni az erkölcsről ott, ahol a pálinkából és a tót napszámos delíriumából készülnek új iskolák, visszafutó csövű ágyúk meg egyéb hasznos közintézmények. És amíg az állam mérget árul, addig képmutatás tőlem is, hogy azt kívánom: bárcsak még szürkébb csukák úszkálhatnának a Duna vizében, de - egy kicsit a mások pénzén is.

       Több igazságot nem mondok már el, mert most azután már mindjárt kiszalad a szájamon a hazugság is, amit eddig vitézül magamba fojtottam.

       Nem, a játékbank csúnya fogalom, és a Margitsziget majd csak világfürdővé lesz valahogyan a botanikus kert meg a besózott cápa segítségével is.