A tavaszhoz (Fazekas Mihály)

A Wikiforrásból
A tavaszhoz
szerző: Fazekas Mihály

Már a gyenge kökörcs fel-felemelgeti
A nyálkás avarok leple alól fejét
     És pelyhes koszorúját
          Lassanként nyitogatja ki.

Jer, lágy szél, jer! öleld és nyalogasd körűl
A felkölt gyereket, jer, nehogy a fogas
     Fény megverje szemével
          Vonj enyhébb levegőt reá.

Már sok kis madarak messze kerűlgetik
A füstös levegőt, melyben az emberek
     Szomszédsága miatt nem
          Legbátrabb telelés vala.

A kedves szabadért megvetik a gyanús
Kézzel szórt eledelt, melynek alá fogó
     Lépet rejte az álnok
          Embernek ravaszabb fia.