A tavasz első napján

A tavasz első napján
szerző: Tisza Domokos

A lég szelíd — az ég oly tiszta,
Mint egy gyermeki gondolat,
Nem tudok négy fal közt maradni,
Felkapom vándorbotomat.

Ki a mezőre! s im falunknak
Végét is mindjárt hagyom el...
Mi az? Kunyhója ajtajában
Napfényen egy ősz térdepel.

„Hála neked kegyelmes Isten!
— Igy szól — hogy a vidám tavaszt
Elküldéd ujra, s a szegénynek
Ismét egy kis reményt hogy adsz.”

Megállva nézem s felkiáltok:
Nagy Isten! ha ez agg, kinek
Nincsen reménye, nincsen vágya,
S számlálva napja éltinek,

A tavaszért im hálát zenge...
Oh ugy az élet elején,
A napsugár első hevében,
Első szerelmem gyönyörében
Méltó hálát hogy zengjek én?