A tarcsai savanyó vízrül
szerző: Faludi Ferenc
mikor azon kútnak felállítása után
a századik esztendejét emlegettük 1775-ben
1.
Ennek a forrásnak nevelő nimfája,
Mindenféle rendek itató dajkája.
Hozzád szól, jó vendég: értsed szavaimat
Amint felszámaztam folyó napjaimat.
2.
Beköszönt, úgy láttam, századik esztendőm,
Saeculum-fejező teljes nyomos időm,
Keresd: feltalálad kutamnak a torkán,
Márvány kerítőmnek látszatos homlokán.
3.
Virágokkal azért hintsd meg udvaromat,
Fürtes bokrétákkal rakd meg óldalomat.
Szivárvány hajtások függjenek fölöttem
Rózsa koszorúkkal fűzve körülettem.
4.
Dob- és trombitaszó harsogjon egekben,
Feleljen az ekhó a szomszéd hegyekben,
Öregek és aprók gyűljenek számassan,
A nyers ifjak táncat járjanak párassan.
5.
Engem emlegetve vígan mulassanak,
S ha megérdemlettem, innepet tartsanak.
Megfizetem százszor, akar bennem igyál,
Akár vizeimmel feredve mosódjál.