A tarcsai savanyó vízrül

A Wikiforrásból
A tarcsai savanyó vízrül
szerző: Faludi Ferenc

mikor azon kútnak felállítása után
a századik esztendejét emlegettük 1775-ben

1.
Ennek a forrásnak nevelő nimfája,
Mindenféle rendek itató dajkája.
  Hozzád szól, jó vendég: értsed szavaimat
  Amint felszámaztam folyó napjaimat.
2.
Beköszönt, úgy láttam, századik esztendőm,
Saeculum-fejező teljes nyomos időm,
  Keresd: feltalálad kutamnak a torkán,
  Márvány kerítőmnek látszatos homlokán.
3.
Virágokkal azért hintsd meg udvaromat,
Fürtes bokrétákkal rakd meg óldalomat.
  Szivárvány hajtások függjenek fölöttem
  Rózsa koszorúkkal fűzve körülettem.
4.
Dob- és trombitaszó harsogjon egekben,
Feleljen az ekhó a szomszéd hegyekben,
  Öregek és aprók gyűljenek számassan,
  A nyers ifjak táncat járjanak párassan.
5.
Engem emlegetve vígan mulassanak,
S ha megérdemlettem, innepet tartsanak.
  Megfizetem százszor, akar bennem igyál,
  Akár vizeimmel feredve mosódjál.