A tükör
szerző: Kosztolányi Dezső
Szegény tükör!... Most búslakodva
csak várod, várod kedvesem,
eléd ülök és a mosolyt, fényt,
benned hiába keresem.
Zord, sápatag és zavaros vagy
nagy, álmodó ezüstlemez,
s ébenfa tartód oldalára
egy néma könnyűm rezgedez.
Az illatos leányszobában
finom parfüm száll szerteszét
s itt vannak - úgy, mint hagyta őket -
a rizsporok, körömkefék.
Kék szappanok, illatszivattyúk
nyújtóznak a márványlapon,
zománcos-ibrik, réz-doboz, kés,
áll a mosdón, egész halom.
Te nézed e szines kavargást,
szemed sötét és révedő,
körültekintesz vágyakozva,
kutatva, vajjon merre ő?
Nem jő. Hiába vársz reája
nappal, homályos éjjelen,
nincs, aki lelked visszaadja,
borús vagy és élettelen.
Özvegy magányba sírsz utána,
hogy nem kacérkodhatsz vele,
s fakó, hideg-tekinteted most,
mint a halott megtört szeme.
Rágondolsz a letűnt napokra,
mikor szemedbe nevetett,
s a csillogó, fénylő üvegbe
ő lopta titkos lelkedet.
Te voltál leghivebb barátja
s mindenkoron láthattad itt
csendes, csodálkozó gyönyörben
szépsége tündértitkait.
Hamvas, fehér, szűz arca úszott
ezüst vizedbe hallgatón,
mint alkonyfényes, csendes este
a hattyu ring a tiszta tón.
Sokszor suhant feléd remegve,
itt ült hosszu órákon át
bámulva nagy mélységeidben
fehér nyakát, gyöngyös fogát.
Máskor becsukta ajtaját ő
s a lámpánál, éjfél felé,
telt válla gömbölyü ezüstjét
fojtott kacajjal nézdelé.
Vérébe szikrás tüz cikázott,
fejébe szállt a vágy bora
s elmondta néked azt a titkot,
amit nekünk nem mert soha.
Csókfergetegre, vágy-viharra
vágyott remegve a kicsiny,
lelkét tüzes hévvel ragadta
egy elképzelt szerelmi csiny.
Nem győzni kívánt, csak csatázni,
addig, mig a harcból kihull,
s rózsás sebet, lávás enyelgést
kért érte csókos harcdijul.
Láz borzogatta, fagy tüzelte,
kacajba halt a halk sirás,
az arca elsápadt, kigyulladt,
s te láttad őt csak, senki más.
Bimbózó testéről ilyenkor
lehullt a suttogó lepel,
halványan a mélyedbe bámult...
Úgy-e tükör, emlékezel?
Ma várod őt. S olyan üres vagy.
Meredt szemedbe nincs mosoly.
És a szobának szögletében
titokba róla álmodol.