A török Salamon

A török Salamon szerző: Gárdonyi Géza

Ezt a kis történetet nem én koholtam: Balla Gergely néhai jó nagykőrösi nótárius krónikájából irtam ki a most (1897 ) készülő szegedi monografiának.* )
Abban az időben, mikor a magyar kezdett már hozzászokni ahhoz, hogy a törököt ismerje urának, egy törvénylátó napon három cseribarát is jelentkezett a szegedi basánál.
A basa ott ült az ő aranynyal hímzett ülővánkosán. A baloldalán nargilé, a jobboldalán iródiák, előtte meg a korán, amelyben meg van irva minden igazság.
A basa végigsimitotta hosszú ősz szakálát és intett, hogy beszéljenek.
- Nagyságos basa, - kezdi a vezető barát, egy szeplős-veres, poczakos páter - mink az alsó városi templom végett jöttünk a te igazságos széked elé.
A basa iródiákja, egy dorozsmai diószemű pribék, belemártja a ludtollat az övén függő kalamárisba és szép talik-betűkkel írja a papirosra:

- Allahnak mai áldott napján cseri-barátok jöttenek nagyságos Ali ben Abdurraman basa kegyes szine elé.
- Mert, - mondja tovább a barát, - azt a templomot most a kálvinista eretnekek bitorolják, holott a jog és igazság szerint a miénk.
Itt a barát a jog és igazság teljes kifejtése végett visszakanyarodik boldogemlékezetü Szent István király korába. Elmondja a keresztény vallás alapitását és küzdelmeit. Szent László és Könyves Kálmán törvényeit, Szent Ferencz születését és életét, szerzetének alapitását és működését; Luther származását és a reformáczió átkos terjedését, a szegedi alsóvárosi templom fundálását, eseményeit és a szent szerzet minden rövidségét, amit az eretnek kálvinisták miatt szenvedett.
A basa eleinte figyelemmel hallgat - nem kellett neki tolmács, hiszen fiatal kora óta itt forgott a magyar földön - de csakhamar elszédül a bizonyitékok özönében és nyugtalanul néz a diákjára, akinek mindig lassabban perczeg a toll a kezében.
Mikor a barát már az 1525-iki rákosi országgyűlés határozatát kezdte reczitálni, amely szerint az eretnekek bárhol találtatnak, a könyveikkel együtt megégetendők, a basa akkorát ásitott, hogy a szakála a szőnyegig ereszkedett és az állacsontjai ropogtak.
- Elég, - mondotta a kezével intve. - Ugy látom sok a bizonyitékod és nincsen csalárdság a ti követeléstekben. Holnap kihallgatom a prédikátort is, és itéletet teszek.
A barátok nagy hajlongások között kihátráltak a teremből.
A prédikátor bezzeg megrémült, mikor a csaus elvitte hozzá a pecsétet, hogy ebben meg ebben az órában ott legyen a basa előtt.
- Csaus, - mondotta egy ezüst denárt nyomva a szolga markába, - mondd el nekem, kik jártak legutóbb a nagyságos basánál!
A csaus a gerendára nézett és egynehány nevet sorolt el. Mikor a barátokat emlitette, a prédikátor megkönnyebbülten lélekzett fel. Hát ez az! Jól vagyunk már!
Magára öltötte a papi lebernyegét, fekete süveget nyomott a fejére és a kapcsos bibliát a hóna alá vette, azzal fellépegetett a várba a basához.
- Kálvinista gyaurok pásztora, - mondotta a basa haragosan, - panasz van rátok, hogy elvettétek a templomot a pápistáktól! Olvasd diák.
A diák fölvette a szőnyegről a jegyzőkönyvet és olvasta:
- Allahnak mai áldott napján cseribarátok jöttenek Ali ben Abdurraman szegedi basa kegyes szine elé...
A prédikátor dűhtől elvörösödött arczczal hallgatta; hallgatta, hogy miket beszéltek ellene a barátok.
- Nagyságos basa, - szólt végre haragos kipukkanással, mikor szóhoz juthatott - az a templom az igazi keresztyén gyülekezeté. Mert az igazi keresztyén vallás követői nem az Istentől eltévelyedett gonosz, bálványimádó pápisták, hanem azok, akik a Krisztus szavait a maguk hasznára el nem forgatták és az evangélium igaz értelmébe róka-lyukakat nem ástak.
Erős hangon és méltóságos kézlejtésekkel beszélt. Igazainak bizonyítására beleforgatott a biblia levelei közé és hol Mózessel, hol ábrahámmal, hol a prófétákkal bizonyította, hogy a Krisztus igaz követői azok a kálvinisták, akik a templomot használják.
A basa ezt mindvégig figyelemmel hallgatta. A bibliát, valahányszor a pap idézett belőle, megnézette a diákjával. Azután, hogy a pap egy kenetes amennel végezte a harsogó bizonyitásokat, vállat volt és a tenyereit is terjegette hozzá, miközben a földre nézett.
A diák fölemelt tollal várta az itéletet.
- Ennek is igaza van, annak is igaza van, - mormogta a basa, a szakálát dörzsölve.
Fölkelt és gondolkozva járt föl és alá a teremben.
- Ember, - mondotta végre, megállva a pap előtt, - még egyszer el kell jönnöd. Jer el holnap délelőtt és jőjjenek el a barátok is
Másnap ott volt megint a prédikátor az ő bibliájával, a barátok meg az olvasójukkal. Ezek eljöttek mindnyájan.
A basa helyet foglalt az aranyos párnán. Szájába vette a nargilé borostyánját, és végignézett rajtok.
- Ti kilenczen vagytok, - mondotta a barátoknak - a prédikátor egymaga. Válasszatok magatok közül, aki beszéljen, a többi pedig vonuljon hátra és hallgasson.
A barátok minden gondolkozás nélkül megegyeztek a vörös barát személyében: hátra vonultak a sarokba és izgatottan várták az itéletet.
- Tegnap és tegnapelőtt, - mondotta a basa, megsziva a nargiléját, - külön-külön elmondottátok, hogy a templom titeket illet; azonban annyira bebizonyitotta mindegyik a maga jogait, hogy én nem tudtam köztetek itélni. Hát álljatok most szembe egymással és adjatok egymásnak kérdéseket és feleleteket, hogy hadd lássam, melyik az igazabb hit?
A prédikátor megköszörülte a torkát és neki fordult a barátnak.
- Ha a tiétek az igazak tudománya, mondd meg nekem, hol volt az Isten a világ teremtése előtt.
A barát szinte hátrahőkölt ettől az otromba kérdéstől, de csakhamar összeszedte magát és igy felelt:
- Önmagában.
- Nem ott volt - felelt a prédikátor.
- Másutt nem lehetett. Igy tanítja ezt az áquinoi szent.
- Nem ott volt - ismételte a prédikátor - hanem a felhőben.
- Felhőben? Már hogy lett volna a felhőben?
- Abban kellett lennie - szólt a meggyőződés erős hangján a prédikátor - mert nem lévén megirva, hogy felhőt teremtett volna, előbb kellett lennie a felhőnek, mint a világnak.
A basa bólintott.
- Rajtad a sor - mondotta a barátnak.
A barát vakart egyet a tarkóján, aztán öszszehunyoritotta fehér pilláju ravasz szemeit és a prédikátorra oldalt kacsintva így szólt:
- Kik voltak Istennek legjelesebb prófétái?
- Kik? - szólt a prédikátor dühösen, mert sejtette, hogy a kérdésben álnokság lappang - hát kik lettek volna?
- Kik, no?
- Mózes meg Jézus.
A barát a fejét rázta.
- Nem igaz?
- Nem.
- Hát kik?
- Mózes, Jézus és Mahomed.
A basa felállott.
- Elég, - mondotta a barátnak. - Látom, hogy a ti vallásotok az igazabb.
És az alsóvárosi templom ma is a barátoké.

• ) évek mulva a neveket is megtaláltam Szegedi A. Kil. A szeged alsóvárosi templom története c. könyvében: Az itt szereplő barát neve: Pater Joannes Nagy; a református pap neve Kiss István. Az esemény történt 1662. január első napjaiban.