A távol leánynak
1788.
Való-e hát? Elhagysz te engem?
A sors örökre elragadt?
Úgy cseng még rászokott fülemben
Minden hangod, minden szavad!
Mint reggel bujdosó hiába
Tekint a magas égre fel,
S a kis pacsirtát meg nem látja,
Mely a kék űrben énekel,
Úgy én a rónán, erdő fáin
Nyomod' hiába keresem...
Csak téged hívnak mind danáim:
Oh jer, jer vissza, kedvesem!