A szerelem és a barátság

A szerelem és a barátság szerző: Kis János

   Szeretnék most is szeretni,
De jaj! szép korom már lejárt,
S az ősz készűl elkergetni
Tőlem a kellemetes nyárt.

   Az idő karomnál fogva
Ama szép helyről elvezet,
Hol egymással mosolyogva
Amor s Bacchus fognak kezet.

   Csak két pillantat életünk,
Egyikhez az ért ész tart just,
Szünet nélkűl nem szedhetünk
Az öröm számára myrtust.

   Hát már végképen elhagytok
Tréfák, szerelem játéki,
Ti, kik olly bájolók vagytok,
Legszebb korunk ajándéki?

   Két halál van sorsúl vetve:
Szépségünk vesztén búsúlni,
S hervadni nem-szerettetve
Annyi, mint kétszer kimúlni.

   Így sirattam tavaszomnak
Elhervadt szép virágjait,
S gyászoltam ifjuságomnak
Szárnyakra kelt víg napjait.

   Végre frígyet kötött velem
A barátság, megszánt az ég:
Nyájas ez, mint a szerelem,
Lángja kisebb, de mindig ég.