A szellem megszólal

A Wikiforrásból
A szellem megszólal
szerző: Bálint György
1938

Nemes és humánus hangon szólalt most meg a keresztény magyar írók, művészek és tudósok egy nagy csoportja. Kiáltványuk, mely a jogegyenlőség megsértése ellen tiltakozik, elsősorban keresztény szempontból nézi a zsidótörvényt, és megállapítja róla, hogy „megsérti a keresztény középosztály fiait, amikor azt teszi fel róluk, hogy jogfosztástól, megszégyenítő gyámkodástól, kényszeralkalmazástól várják megélhetésük biztosítását". Megállapítják az írók, művészek, tudósok azt is, amiről a javaslattal kapcsolatban alig esett szó, hogy tudniillik: „egy szava sincs a legszegényebb, gazdaságilag legelesettebb és legárvább rétegek sorsának jobbra fordításáért". Szép és előkelő, szimbolikus cselekedetnek kell tekinteni ezt a kiáltványt. Az igazságot kimondták olyan korszakokban is, amikor ez mindennél veszedelmesebb volt. Ez a kiáltvány is az igazságot mondja ki, különösen ott, ahol a „legelesettebb és legárvább" rétegek sorsáért aggódik. Mert hiába hoznak zsidótörvényeket, hiába igyekeznek látszatmegoldásokkal elsimítani az égető magyar létproblémákat: a zsidókérdéssel nem lehet eltüntetni a magyar kérdést. A nagy magyar kérdés pedig csak akkor oldódik meg, ha „a legelesettebb és legárvább rétegek" végre felemelkedhetnek nyomorúságukból, és emberi, európai és magyar életlehetőségekhez jutnak.

Forrás[szerkesztés]

  • Lásd a vitalapot!