A szelíd pap
Csak béke, jóság a lelküknek álma,
kezükbe rózsa illene és pálma.
S föléjük egy halvány bura üvegje,
akár az ég, kék színekben remegve.
S lábuk alá, mely jár sok úton által,
ezüstös ösvény aranyszínű sávval.
S úgy menne mind, tavon, vízen haladva,
mint hófehér liliomok csapatja.
Ők a szelídek, kiket álmok űznek,
naiv fiai, hívei a Szűznek,
lángolnak ők és hangosan kiáltnak
a háborgó orkánok csillagának.
És Őt dicsérik a viharba halkal,
mint angyal-kórus aranyos ajakkal.
És úgy kérik, hogy a tűztől, a vágytul,
szivük kigyullad s nagy szemük kitágul.
És úgy szolgálják a mennyek virágát,
hogy hitüket imák tüzébe mártják.
És Ő egy este, hallván szent igéik,
a kis Jézuskát csókra nyújtja nékik.