A szegénységrül
(Juhász Gyula, 1921)
Denn sieh: sie werden leben und sich mehren
Denn sieh: sie werden leben und sich mehren
Mert lám, ők élni, sokasodni fognak,
És az idő őket nem veszti el,
És nőni fognak, mint erdők bogyója,
Mely földre hajlik édes terhivel.
Mert boldogok, kik el nem pártolának,
S megálltak vészben is, hajléktalan,
Mert az övék lesz minden aratás majd,
S minden gyümölcs övék százszorosan!
Ők minden végzeten túl megmaradnak,
S túlélnek vesztett birodalmakat,
S mint kipihent kezek nyúlnak magasra,
Ha minden osztály s ország keze, karja
Immáron lehanyatlanak.