A szegények halála (fordította Tóth Árpád)
Óh, jaj, csak a Halál, aki éltet s vigasztal,
nekünk csak Ő a cél és egyetlen remény,
az áldott csodaszer, mely izgat jó malaszttal:
mennünk, míg száll az est a bús táj peremén.
Viharral küzködünk, csak hó és jég marasztal
s a setét látókörön csak Ő a rezge fény,
Ő a szent könyvbe írt, regés jó korcsmaasztal,
melynél ehet-ihat s leűlhet szegény.
Ő az elaltató, delejes ujju Angyal,
álmot hint, melyben a csodák tűzvésze langal,
fázó mezítelenek ágya tőle puha,
Isten dicsfénye Ő, csodás csűr égi szája
szegény nincstelenek erszénye s jó hazája,
ismeretlen Egek tágra tárt kapuja.