A szegények halála (Tóth Árpád fordítása)
Óh, jaj, csak a Halál, aki éltet s vigasztal,
Nekünk csak Ő a cél és egyetlen remény,
Az áldott csodaszer, mely izgat jó malaszttal:
Mennünk, míg száll az est a bús táj peremén.
Viharral küszködünk, csak hó és jég marasztal,
S a setét látkörön csak Ő a rezge fény,
Ő a szent könyvbe írt, regés, jó korcsmaasztal,
Melynél ehet-ihat s leülhet a szegény.
Ő az elaltató, delejes ujjú Angyal,
Álmot hint, melyben a csodák tűzvésze langal,
Fázó mezítlenek ágya tőle puha,
Isten dicsfénye Ő, csodás csűr égi szája,
Szegény nincstelenek erszénye s jó hazája,
Ismeretlen Egek tágra tárt kapuja.