A szegények halála

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A szegények halála
szerző: Charles Baudelaire, fordító: Havas Géza
Nyugat · 1917. 18. szám

Csak a halál segít, vigasztal és, jaj éltet,
Az élet célja és a biztos egy remény,
Mely bájital gyanánt hevít s mámorral étet,
Hogy járni estelig legyen szívünk kemény.

Maró, vad hóvihart, zivataros sötétet
Keresztülcsillogó erős tűz, messze fény.
A híres menedék, írásba-rótt igéret,
Hol enni-inni kap, s leülhet a szegény,

Meg angyal is, kinek delejes ujja bája
A könnyű szender és gyönyörü vágy csodája,
S ki ágyat bont a bús, csupasz szegény elé.

Istenek dísze és mesék örök buzája,
Szegények kincse és hatalmas őshazája,
A tárt-nyitott kapú rejtett egek felé.