A szőke nő portréja

A szőke nő portréja
szerző: Kosztolányi Dezső

1909

Csitt – fel ne keltsétek. Hisz alszik, alszik.
  Bús boldogságát eltemette rég.
Fekete csipkéin pici aranyszív.
  Úgy nyújtja ki sápadtarany fejét.

Alvó szemében megholt, égi átok.
  Békébe fáradt bánat borúja.
Miért ezek a halk szomorúságok?
  Ki tudja, mért a fátylas gyászruha?

Csitt, csitt – a kacagása oly merengő,
a szava halk, ezüstös mise-csengő,
nincs szívtelenebb és nincs szomorúbb.

Ha cseng, ha zeng, térdére hull a szépség
s ő mint hatalmas aranykoszorút,
némán viseli gőgös szőkeségét.