A szépség vonat őre
| A szépség vonat őre szerző: Gyóni Géza |
Oly távoliak minden dolgok.
Szivemben és szivem körül
Csak békét s bölcs türelmet hordok.
Hogy elcsitul, lám, minden vágyás.
És minden sóhajt csönd nyel el:
Halálos csönd: semmitse-bánás.
Oly távoliak minden dolgok.
S a gyermeken, ki tegnap voltam
Ma már fölényesen mosolygok.
Én surrantam ki a perronra?
Én utaztam minden vonattal
Pestre, Párisba és Londonba?
Én vártam kint a kék mezőben,
Hogy rámtekint a meseszép nő,
Aki bent ül az étkezőben?
Én sírtam, hogy nem nézett vissza?
Finom fejét oly rég nem láttam.
Pálmás nyarával várta Nizza.
Ó hogy álltam, vártam hiában.
Szivem, mint lámpását az őr,
Vonat elé messze lóbáltam.
Oly távoliak most e dolgok.
Szivemen, a véres lámpáson,
Most gyászfekete ernyőt hordok.
Ajkam és szemeim lezártam.
Szépség vonata fut az éjben -
S halott az őr a bakterházban.