A lap feldolgozottságának foka

A szépség (Kosztolányi D.fordítása)

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A szépség
szerző: Charles Baudelaire, fordító: Kosztolányi Dezső

Oly szép vagyok, mint egy kőarcu álom,
a keblemen haltak meg ezerek,
de a költő, halálos ideálom,
a vérért, könnyért még jobban szeret.

Mint szfinksz ülök értetlen, s egyre rontok,
hó a szívem, fehér hattyúpihe;
gyűlölöm a mozgást, a formabontót,
nevetni, sírni nem lát senki se.

Nagy gesztusom, a végtelent betöltő
szobornyugalmam nézi sok-sok költő,
bámulja búsan, vágyva, remegőn;

mert mindig hű s szelíd a szeretőm.
Szemembe, e két szépítő tükörbe a
végtelen fény lengedez örökre!