A száműzött (Tisza Domokos)

A száműzött szerző: Tisza Domokos

Kairó, 1855. november 20.

Hol nyugodjék meg, oh hol a beteg szív,
Idegen földön, egyedűl, verve?
Az elhagyott honhoz, kedveshez ő hív;
Csak oda vissza húzza keserve.

Csüggedt fejére örömtelenül gyúl
Kelet felhőtlen egének napja.
Tán nékik utolsó?! S ha egy csillag húll,
Reszketve kérdi: nem anyja? – nem apja?

A zúgó part fövényében elindúl,
Kergeti nyomát a hab, s elveszti.
Ki tudja, hölgyének a tengeren túl
Hűsége is nem éri-e vesztit?

Megjárja az ó kor örök emlékit,
Hol több ezredek nyugosznak sorban;
S feljajdúl : „e földön nem lelni békét
És állandóságot, csak a sírban!”