A lap feldolgozottságának foka

A stymphalidák

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A stymphalidák
szerző: José-Maria de Heredia, fordító: Kosztolányi Dezső

Előtte mindenütt sötét madárraj,
a sáros marton újra millió:
elszállanak — zúgó ribillió —
s a bús tavat beteregetik árnnyal.

Néhány a homlokát lármázva víja —
egykor Omphale csókja öntözé —
de az íjas indul a nád közé,
s végül elpendül diadalmas íja.

A megriadt felhők bús sátorából
sziszegve hull a szörnyű-szörnyű zápor
s a záporon a villámfény a sáv.

A nap kidugja nyilas sugarát
a fellegen, s a Hős napfényben égve,
vértől csöpögve felkacag az égre.