Ugrás a tartalomhoz

A serdülő bajuszhoz

A Wikiforrásból
A serdülő bajuszhoz
szerző: Fazekas Mihály

Ifjú tolla Ámor nyilának,
     Serdűlő bajusz! idvez légy!
Sok szerelmes csókok párjának
     Felibe prémkoszorút tégy;
Míg a finnyás nyári lepkéket
     Torzos tarlód el nem inti,
Vagy míg a göndör szőröcskéket
     A tél dérrel be nem hinti.

Mondja bár a szépség Mómussa,
     Hogy ékesnek nem tart senki,
Ne hidd, kis Cupido mókussa,
     Csak pelyhed jobban tessen ki;
Hogy játszhassanak búvócskákat
     Bársonyában a kellemek,
Majd meglásd, millyen gyöngyszikrákat
     Szórnak rád minden szép szemek.

Én is sodrom, de mindhiában,
     Zúzos fürtjét a szürkének,
Elhűl ettől a csók szájában
     A könnyen ingó hölgykének;
S midőn szeme rezzenéséből
     Bóldog jelemet képzelem,
Borzomtól megdobbant szívéből
     Akkor reppent a szerelem.