A rongyosok

A rongyosok
szerző: Móra László

1939.

Szeptemberben nagyot dobbant szíve
S ment boldogan, mert hítta a haza
És kergette a becsületszava.

Októberben, fenyveserdő szélin
Hajrát zúgtak a névtelen nagyok,
Egyszer csak, jaj! – a szívéhez kapott.

Harangzúgás, menet nem kísérte,
Rádió sem emlékezett róla...
Koszorúja egy szál őszirózsa.

Mit álmodik? Vagy mit panaszkodik?
Hol született és mi volt a neve?
Nem tudja más, csak örök Istene.

Hős volt, nagy volt ő s a többi ezren,
Az öklük érc, a szívük vert arany.
A „rongyosokon” Isten csókja van.

Isten csókja dajkálgatja őket,
Aranyérmet szór a napból rájuk,
Halálukért ez a glóriájuk...