A lap feldolgozottságának foka

A rabok

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A rabok
szerző: Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj, fordító: Szabó Endre

A pusztán a nap épp hanyatlik,
Megaranyozva a gyopárt,
Csireg-csörög a rabok láncza,
Söpörve az útnak porát.

Hajuk rövidre van lenyírva,
S nehézkesen haladnak ők,
Van homlokuk ránczokba húzva,
S ki tudja: mit érez szívök?

Hosszú árnyék halad nyomukban,
S húz két fakó egy taligát,
Lomhán lépegetnek utánok
A felvigyázó katonák.

»Gyújtsunk egy nótára, barátim!
Jobb lesz! Feledjük így bajunk!
Úgyis hiában itt akármi,
Meg nem mentjük mi már magunk.«

És arra mind dalolni kezdnek,
S attól bajuk még szinte nől,
Dallván a Volga végtelenje
S az elmúlt szép napok felől.

A szabad puszta, vad szabadság
Felől dalnak oszt' tovább -
És alkonyul... és söpri, söpri
A békó-láncz az út porát...