A pegazushoz

A pegazushoz
szerző: Tisza Domokos

Hiába kínálod, Pegaz, nyerges hátad,
A melyet nyergessé tett a sok szolgálat,
Bár költő vagyok is, rád biz én nem ülök,
Mert, mint ifjú, ifjabb paripán repülök.
Az öreg Pegaz már való öregeknek,
Kik mindig ugyanegy áldozatot visznek
Ugyanazon helyre. Bele is tanult ő,
Tudja az Olympon hol van minden dűlő.
S a míg szokott útján a csigával verseng,
Hátán egy vén hárfás avult sonettje peng.
Én egy csikós vagyok, tarka képzetimnek
Számos ménesei szerteszét legelnek,
Majd egyre, majd másra felugrom könnyedén,
S nyargalózom egyet költészetem terén,
És ha nincs határa, és ha nincs mértéke:
Hevesség, szabadság egyedül értéke.