A pannóniai légió dala
szerző: Juhász Gyula
Különös itt az Iszter,
Hajókat nem emel,
Megy a pontusi révbe
És nem visz minket el.
Trajánus oszlopánál
Csodálkozik nagyon:
Mit akarsz, gőgös emlék
E csöndes avaron?
Tibiscus szomorú víz,
Oly álmos és szegény,
De néha szűz virágzás
Pattan ki a szinén.
Egy éjszaka s színes lesz,
Egy hajnal s vége már.
Álmodik és nagyon vár
Valakit ez a táj!
Germániában tölgyek
És tölgydárdák soka,
Britannia gályát visz,
Vár rá Thulé foka,
Gallia tornyokat rak,
Dalos minden fia,
De szörnyű mélyen hallgatsz,
Baljós Pannónia!
Rómából száll a sas még,
De napunk vörhenyes,
Ilyen az áldozó nap,
Ha temetőt keres.
A kardunk éle csorba
És éles - szatiránk,
A Sas nagyon kifáradt
S nagyon nagy a világ!
Pannónia vidékén
Hűvös az ősz dere
S idegenül ragyog ránk
A Göncöl szekere.
Tejút szabad mezőin
Még hadak útja lesz,
Tibiscus szőke fodra
Hódítók ágya lesz!
Tibiscus szőke fodra
Hajókat még emel,
Pannónia vidékén
Még valaki énekel!
Germániában lesz még
Tölgyekben nagy hiány
S valaki győzve, bátran
Új nép zivatarában
Robog át Gallián!