A napjaim

A Wikiforrásból
A napjaim
szerző: Gyóni Géza
(1909-1914 között)

Reggel: hideg, ködös, borús
A lelkem széles nagyutcája.
Unott utján akkor vonúl
A karaván a robotjára.
S végigtapos a lelkemen
Minden szegény és minden árva.

Dél: szent magosban süt a nap,
Minden virúl és minden fénylik.
Piros autók porzanak
A lelkem nagyutcáján végig.
Piros autón száll a vágy
És meg se áll a messze égig.

Este: ezer láng fényiben
Uszik a lelkem nagyutcája.
Selymes asszony suhog tova
Mint karcsútestű büszke páva.
És száz ablakból szomjasan
Száz fájó vágyam néz utána.