A nagyszivüek...

A Wikiforrásból
A nagyszivüek...
szerző: Komjáthy Jenő
Szenic, 1890. október 10.

A nagyszivüek istenálma
Égeti folyvást lelkemet.
Csak egy a cél, de szerteválva
Feléje számos út vezet.

Ti kisszivűek, kishitűek,
Utamból félreálljatok!
Kövessenek a jók, a hűek,
A bátrak és a szabadok!

Keressük őt, a titkos Istent,
Világ szivét, az Ősurat,
Már nincs erő a régi hitben,
Törjünk merészen új utat!

El nem riaszt a végtelenség,
Nem győz le minket tér, idő,
Arcodba nézni, ősi Fenség,
Gyönyör lesz nékünk, rémitő!

Csak bújjatok ti könyvetekbe,
Ápolva gyermekbabonát!
Mi majd a nyíladó egekbe
Keressük lelkünk rokonát.

Miként Napoleon a földet,
Egyszerre vívjuk az eget,
De minket senki meg nem törhet,
Nem győzi le a szellemet.

Elérjük Őt! Mert meg nem állunk,
Szivünkbe más nincs írva cél,
Szerelme terhét bírja vállunk,
Bosszúja sem hoz ránk veszélyt.

Kő az öröklét csarnokába
A perc, mely minket eltemet...
A nagyszivüek istenálma
Elégeti a lelkemet!