A nagyanyámhoz vittek el aludni

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A nagyanyámhoz vittek el aludni
szerző: Kosztolányi Dezső
A szegény kisgyermek panaszai ciklus, 1910

A nagyanyámhoz vittek el aludni
egy éjjelen.
Sötét bokrok között egy kert kukucskált,
emlékezem.
A félhomályban állt egy üvegajtó,
oly furcsa volt.
Az óra vert, vert, de nem úgy, mint otthon,
dalolt, dalolt.
Vén óra, régi székek, fanyar illat,
kísértetek.
Csordultig telt bánattal pici mellem,
majd megrepedt.
Kiáltani akartam és lerogytam,
mint egy hívő.
Karom kitártam, s hirtelen megállott,
állt az Idő.