A nagy maszk...

A nagy maszk...
szerző: Juhász Gyula

1910

Süket, vak, fáradt és halott.
Fölöttem függ. Dalol.
Bús, földöntúli ütemek,
Lélekzene, örök zene
Konganak némán a nagy maszk alól.

Csókolom e nagy homlokot,
Ez ajkat, e szemet,
Valahogy apám ez a szép fej,
Valahogy a fia vagyok én,
Mert dalolok és mert szenvedek!

Egy glória sápasztja őt
És az én élő homlokomat;
Minden emberi egy s örök,
Ha megszépít a szenvedés,
Az álmodás és a gondolat!

Süket, vak, fáradt és halott
És néma ajka zeng:
A legmélyebb szimfónia,
A legörökebb zene szól
E halott ajkon most s mindég: a csend!