A nagy üvegház...

A nagy üvegház...
szerző: Juhász Gyula

1909

A nagy üvegház az én palotám.
Ha vihar jár az életem felett,
A nagy üvegház szomorú csöndjébe
Odaviszem én beteg szivemet.

A nagy üvegház dús virágai
Fehérek mind: liljomok, iriszek
És őszi rózsák, nagy, sápadt virágok,
Fehérek, mint a szép, megölt szivek!

Valamikor künn nyiltak a szabadban,
Hol a nagy élet forró szele jár,
Napot imádtak és holdat csodáltak,
De a tavasznak régen vége már!

Bevittem őket a nagy üvegházba,
Mert kora dértől ezüstösek ők,
Mert késő könnyek harmatában áztak
S meghaltak volna időnap előtt.

Most élnek, árván, betegen, de élnek,
Üvegház áldott csöndjében nyitók,
Fehér virágok, halódó virágok:
Magányos álmok, bús illuziók!