A névtelen kedvesnek

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A névtelen kedvesnek
szerző: Li Sang-jin, fordító: Kosztolányi Dezső

Vidám szobádban...

Vidám szobádban mennyi-mennyi függöny
és hajnalig alélsz gyönyörbe te.
... Ha nincs ajak, mely az ajkunkon csüngjön,
mit ér az angyaloknak élete?
... A mogyoróbokrot vihar cibálja,
de édes harmat mosta levelét,
én is tudom, hogy ábrándom hiába
s oly édes-édes nézni tefeléd.

Azt mondtad, eljössz...

Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt, nincs semmi
jel se fent, se lent,
tornyod körül csak a fakó késői holdsugár dereng.
Sírok teérted hangosan, de mégsem ébredsz a
szobán,
kusza leveled olvasom, de a tintája halovány.
... Jégmadár-tollal ékített lámpádba kék a
gyertyafény,
bagollyal hímzett függönyöd lágy illatot röpít
felém.
De jaj, az Elvarázsolt Hegy kegyetlen és határtalan,
én itt vagyok, te messze túl, köztünk tízezer
szikla van.

De rég találkoztam vele...

De rég találkoztam vele, de rég feledtem
a gyönyört,
azóta a keleti szél hányszáz virágot elsöpört.
A szorgalmas selyemhernyó munkálkodik,
ameddig él,
estente mindig könnyeket hullajt a síró gyertyabél.
Reggel tükrébe nézi ő hajának kócos fellegét,
de éjjel égő énekét hallgatja a hűs hold s az ég.
... Az Elvarázsolt Hegy körül lakik a Drága
valahol -
Ó kék madárka, hallgatózz! - Mondd el nekem,
hogy mit dalol.