A némeai szörny
Mióta a Hős tovatűnt az erdőn,
a szörny nyomán, nem hallszott semmi más
csak egy iszonyú, tompa orditás.
A nap leáldozott. És néma csend lőn.
A pásztor, aki Trynthosba száguld,
az ugaron tüskön-bokron szalad,
meglátta a berzenkedő vadat
s szeme fehérje rémesen kitágult.
Felordított. Bámulta a rút szörnyet.
Torkával a vérző egekre förmedt,
egy kéz csikarta a sörényt, az orrot;
a bús vidékre már leszállt az éjjel,
Herkules állt ott állatbőr-köténnyel,
és az ember a szörnnyel egybeforrott.