A négy testvér

A Wikiforrásból
A négy testvér
szerző: Móra László

Tavasszal a napsugár
Csókot ejt a földre,
Nől a virág, nől az ág,
Nől a vetés zöldje,
— Isten néz a földre.

Nyáron érik a gyümölcs,
Meg a kenyér magja,
Télre szóló kenyerét
Ki-ki csürbe rakja.
— Ezt is Isten adja.

Ősszel jön a hervadás,
Megy a gólya, fecske,
Hulla levél a fákról,
Fujja a szelecske.
— Isten igy rendelte.

Télen csendes a határ,
Fehér a ruhája.
A jó Isten bölcs keze
Paplant terit rája.
S az uj tavaszt várja!